A fizikai felkészülés csak az egyik oldala a versenyteljesítménynek. A legjobb fizikai kondíció is elveszítheti értékét, ha a versenyző mentálisan nem áll készen. A sportpszichológia az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül, és ma már konkrét, bizonyítottan hatékony technikák állnak rendelkezésre.
A vizualizáció az egyik legerőteljesebb mentális eszköz. Lényege, hogy a versenyző részletesen, minden érzékszervi élményére kitérve lejátssza fejében az elkövetkezendő versenyszámot. Látja a pályát, érzi a lapát fogását, hallja a víz hangját, érzékeli a hajó mozgását. A rendszeres vizualizáció az idegrendszert "beprogramozza" a kívánt mozgásmintákra.
A légzéstechnika a leggyorsabb mentális eszköz egy pillanaton belüli fókusz-visszaállításra. A mély, rekeszizomból végzett légzés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, csökkenti a kortizol szintet és segít a szorongás kezelésében. A verseny előtti 4-7-8 légzéstechnika (4 mp be, 7 mp tartás, 8 mp ki) különösen hatékony.
A "rutinok" szerepe felbecsülhetetlen a versenyteljesítményben. Az egyedi indulás-előtti rituálék — legyen szó egy meghatározott bemelegítési sorrendről, zenéről vagy mozdulatsorról — stabilitást és kiszámíthatóságot hoznak a stresszes versenynapokra. A rutin jelzi az agynak, hogy "ez az idő és hely ismert, felkészült vagyok".
A negatív gondolatok kezelése talán a legnehezebb, de a legfontosabb mentális készség. A szorongás energiájának pozitív izgalommá való átkeretezése ("izgatott vagyok, nem szorongok") bizonyítottan jobb teljesítményre vezet. A legkisebb figyelmi egység mindig a következő ütés, nem az eredmény.
A verseny utáni mentális feldolgozás is kulcsfontosságú. Akár jó, akár rossz volt az eredmény, az objektív elemzés és a pozitív megerősítés a fejlődés alapja. A legsikeresebb sportolók nem kerülik a nehéz versenynapokat, hanem tanulnak belőlük és gyorsan visszatérnek a rutinjukhoz.
